Sziasztok!

Nagyon sűrű nekem mostanában a program - alig van időm írni is, elnézést. A blogom továbbra is fut, akit érdekel, nézzen csak be - CLICK - de most szeretnék majd a Gportal természetfotós pályázatára is nevezni. Ki tudja? Van sok képem, átválogatom még május 20-ig, és hátha nekem kedvez a szerencse. :)

"A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek."

"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. –"

És végül egy akutális zárógondolat Szabó Magdától:

"Az eső táncolt, énekelt,
a füvön körbe járt,
átvonta, húzogatta
a gally között haját,
aztán kavics sértette fel
szelíd lábát, megállt,
elhalt ártatlan éneke,
nem táncolt már tovább."

Sziasztok!

Az utóbbi időben nagyon tudatosan igyekszem építeni a blogom - bár kevesebb a bejegyzés, többet írok egyszerre, és immár egy ideje két nyelven is elérhető.

Akit érdekel a repülés, ajánlom figyelmébe - a postokat képekkel illusztrálva, vagy néhány videóval kiegészítve nézhetitek meg. Kinek hogy tetszik? :)

CLICK

Sziasztok!

Esti pihenésként némi gyakorlás után a nyelvvizsgára Szilvási Lajos gondolatai felé fordultam, akinek a legismertebb műve talán az Egymás szemében. Én ezt még pont nem olvastam, mert elég szűkös az időbeosztásom, de már tervezem. Nagyon jó gondolatok ismét tőle, íme! :)

"El kellene eresztenem magam, mint az úszó a folyó tetején, hadd vigyen, amerre akar, hadd legyen úgy, ahogy a körülmények formálják a dolgaimat... De én nem vagyok jó úszó ilyen folyóban. Csak a gyakorlott, rutinos úszók engedhetik el magukat. Nekem nincs rutinom. Én mindig becsületes akartam lenni. Nekem ne legyen játékszer az az érzés, amit szerelemnek neveznek!"

"Kell a szemnek időnként a kitárulkozó sík, ahol szabadon csaponghat a látás, és a lélek visszanyerheti a jóleső érzést, hogy nagy a világ, hatalmas a tér..."

"Vajon milyen lenne a világ, ha a gyerekek nem veszítenék el a maguk naiv hitét, ami éppen naiv voltánál fogva nem ismer korlátokat?"

És végül a könyvekkel és a világgal kapcsolatban egy kicsit hosszabb filozófiai fejtegetés, ami valóban időtálló, és sajnos azt kell mondani: Igaz.

"Szavak, szavak, szavak, azt mondják, minden könyv valamilyen szándékkal készül, és azt is mondják, hogy akik a könyveket írják, javítani akarnak a világon, ezer éve, vagy ötezer éve és még régebb óta, a történetek arról példálóznak a kezdetek kezdetétől, hogy legyünk jók, becsületesek, ne ártsunk másoknak, segítsünk a bajba jutottakon, ne éljünk vissza a hatalmunkkal - erre tanítanak a mesék és a kőtáblák és a könyvek ötezer éve, s mindhiába, a világ nem lett jobb, ma is aktuális minden indus tanmese, amit akkor találtak ki, amikor még az íj és a nyíl is újdonság volt, évezredek teltek el, s ma is ugyanarra kell tanítani az embereket - s ugyanolyan hiába -, mint annak idején..."

Sziasztok!

Ahogy sajnos láttátok, kevés időm van, sőt, nincs is arra időm, hogy minden nap tudjak írni valamit a frissek közé, mert legtöbbször csak bezuhanok az ágyba, és még talán arra van erőm, hogy egy könyvet kézbe vegyek.

Na de nagyon nem mindegy, hogy milyet! Pedig a divatos könyvek tárháza kimeríthetetlen, lehet itt este ízléstelen pornót olvasni pl. A szürke ötven árnyalata személyében, vagy romantikus lelkűeteknek legalább 1200 darabos könyvtáruk lehet: Daniel Steel, Nora Roberts és a többiek... kalandvágyók a skandináv krimik felé kacsingatnak újabban, a régi vágásúak, akik borzongásra vágynak, pedig nem felejtették el Cujo történetét Stephen King tolmácsolásában.

Vajon melyik az ideális esti olvasmány? Nekem elvárás, hogy ne zaklasson fel túlzottan, ugyanakkor megfelelően izgalmas maradjon, tehát ne aludjak el 5 perc alatt a storyján.
Legutóbb ilyenkor Szabó Magdától választottam az Abigélt, klasszikus olvasmányélményt nyújt, lebilincsel a hétköznapisága, mégis megérintett.
Én mindenképpen azoknak a táborához tartozok, akik a régiek mellett teszik le a voksot, vagy talán a modernebbek is beleférnek (Golding, Hemingway), de nem a mai írók műveit forgatom legtöbbször. Nyitott vagyok sok műfajra, nap közben a krimikre igyekszem időt szakítani, de este csak klasszikus. Maradandó alkotások, és egy olyan műveltség, kifinomult szóhasználat jelenik meg bennük, amit sok mai író nem ad meg. Csak szórakoztató irodalom? Az nem elég... legyen benne egy szikrányi gondolat is, ami az olvasóhoz szól, és ezáltal azonosulhat egy kicsit a főhőssel vagy a történet egy szálával.

Sziasztok!

Elég régóta várnak már rám a könyvek, de egyszerűen el vagyok havazva, de ebben a halomban megtalálható egy jól ismert mű is, Goldingtól a Legyek ura.

Elsőre felkeltette az érdeklődésem a borító a harsány zöld színével és rajta a fiú árnyalakjával- vajon miről szól? Hiszen a XX. század egyik legjelentősebb irodalmi alkotásával állok szemben, valóban kalandos, élvezetes olvasmány?

Én még nem tudom, de édesanyám véleménye szerint mindenképpen érdekes volt, ezért fogok majd én is megismerkedni vele. Ti már olvastátok?

Íme a tartalom:

A világban háború dúl, s a fiúk repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre kerülnek, távol a civilizációtól - amely talán éppen elpusztul -, s megpróbálnak értelmes rendet, társadalmat kialakítani. És őrzik a tüzet, mert ez az egyetlen útja a menekülésnek.

Sokáig kellemes, szinte idilli játéknak tetszik az egész: a jól nevelt angol fiúk ragyogóan megbirkóznak a nehézségekkel, s követik Ralphot, a született vezetőt, aki tüzet gyújt, és expedíciót vezet a sziget felderítésére. Ám az idillben - eleinte szinte észrevétlenül - sokasodnak a bajok: a vezérszerepre pályázó Jack nem hajlandó engedelmeskedni Ralphnak, és a fiúk közül egyre többen állnak mellé, s imádják vele együtt a Legyek Urát.